Ma már szinte nincs olyan vállakozás, ahol ne fordulna elő valamilyen veszélyes anyag vagy keverék. Egy ipari vállalatnál a tevékenységtől függően számtalan féle és fajta veszélyes anyagot, keveréket használhatnak fel alapanyagként, segédanyagként vagy technológiai közegként, míg egy iroda vagy akár egy étterem esetében, ha csak a tisztítószereket vesszük alapul, máris számos előírásnak kell megfelelnünk a jogkövető magatartásért, és a munkavállalók – valamint a munkavégzés hatókörében tartózkodók – biztonságáért. A továbbiakban azokat a legfőbb tudnivalókat gyűjtöttem össze, amelyek a veszélyes anyagokkal, keverékekkel végzett tevékenység megkezdéséhez, illetve folytatásához szükségesek.

Mi az anyag, és mi a keverék? Mikor lesz veszélyes?

A bejegyzésben sokszor fog előfordulni a veszélyes anyag, illetve veszélyes keverék szóhasználat, így fontosnak érzem, hogy már az elején tisztázzuk magának az anyagnak, valamint a keveréknek a fogalmát. Talán a kettő közül a keverék fogalma az egyszerűbb: ahogy már a megnevezésből gyanús lehet, a keverék „kettő vagy több anyagot tartalmazó keverék vagy oldat”. Ezzel szemben magának az anyagnak a meghatározása már kicsit összetettebb: „olyan természetes állapotban előforduló vagy gyártási folyamatból származó kémiai elem és vegyületei, amely az anyag stabilitásának megőrzéséhez szükséges adalékanyagot és az alkalmazott folyamatból származó szennyezőt is tartalmazhat, de nem tartalmaz olyan oldószert, amely az anyag stabilitásának befolyásolása vagy összetételének megváltoztatása nélkül elkülöníthető.”. Nagyon egyszerűen összefoglalva, az anyag maga egy alkotóelem (amit akár magában is fel lehet használni), míg a keverék több anyag társulása.

Ha megvannak ezek az alapvető meghatározások, akkor szintet léphetünk a veszélyesség irányába, végtére is ezen bejegyzés fő témája a veszélyes anyagokkal, veszélyes keverékekkel végzett tevékenységgel kapcsolatos előírások. Ez elsőre megint nem tűnik túl bonyolultnak, ugyanis:

• veszélyes anyagnak minősül a CLP alapján veszélyesként osztályozott anyag,
• míg veszélyes keveréknek a CLP alapján veszélyesként osztályozott keverék minősül.

Jogosan gondolhatjuk, hogy most ezzel jól ki lettünk segítve, előrébb nem biztos hogy vagyunk. Milyen osztályozás? Milyen CLP? Az ezzel kapcsolatos válasz a következő bekezdésekből ígérem pontosan kiderül. Egy gondolat fontos lehet még a továbbiakra nézve: attól, hogy valami vegyi anyag, még nem biztos, hogy egyben veszélyes anyag is (és ez a keverékekre vonatkozóan is megállja a helyét). Tehát fontos mindig a megfelelő megnevezést használni az adott anyagra, keverékre vonatkozóan, mert ebből is fakadhatnak szabályozási, illetve operatív problémák egy munkahelyen.

Tényleg csak röviden: Főbb irányok, nemzetközi és hazai szabályzási környezet

Az Európai Unióban a vegyi anyagokkal kapcsolatos tevékenységet az ún. REACH (Registration Evaluation Authorisation and Restriction of Chemicals, azaz a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló) rendelet szabályozza, e mellett pedig meg kell még említenünk az ún. GHS (Global Harmonisation System, azaz a Globális Harmonizációs Rendszer) rendszert, amely a vegyi anyagok osztályozására, címkézésére irányul, valamint a vegyi anyagok azonosítására és a felhasználóknak az ezzel kapcsolatos veszélyekről történő tájékoztatására szolgál. A harmadik – és ígérem nem lesz több – ilyen mozaikszó, amit a témával kapcsolatban meg kell említeni az a CLP (Classification Labelling an Package) rendelet, azaz magának a GHS kritériumi rendszer megvalósítására kiadott rendelet, amely a korábbi uniós szabályzásokat, irányelveket módosítja, és hozzáigazítja a GHS-hez.

Magyarországon – mivel az Európai Unió tagja -, a jogharmonizáció elve mentén a felsorolt rendeletek, rendszerek előírásait változtatások nélkül kell használni, így azok beépítésre kerültek a tárgyi témával kapcsolatos egyik alapvető magyar jogszabályba, a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvénybe. Ahhoz, hogy veszélyes anyagokkal, keverékekkel tevékenységet végezzünk, a kémiai biztonsági törvény, és esetenként egyéb speciális rendeleteinek előírásait kell betartanunk.

A veszélyes anyagok, keverékek felismerése

Ha egy anyag vagy keverék veszélyesnek van osztályozva, az értelemszerűen abból adódik, hogy valami olyan fizikai, kémiai tulajdonsággal rendelkezik, amely veszélyt jelent az emberi egészségre vagy a környezetre nézve. Éppen ebből adódóan is fontos, hogy időben felismerjük a veszélyes anyagot, keveréket – legyen szó valami „komolyabb” vegyszerről, vagy „csak” egy egyszerűbb, de veszélyesnek minősített tisztítószerről – és tevékenységünket a kockázatokat okozó veszélyeknek megfelelően végezzük. Szerencsére a korábban felsorolt rendeletek, irányok részletesen kitérnek azon – gyártó, forgalmazó, illetve felhasználó által – betartandó intézkedésekre, melyek segítségével a lehető leggyorsabban és legegyszerűbben felismerhetjük egy anyagról, keverékről, hogy veszélyes-e.

Az egyik alapvető jelölés, amely az azonosítást szolgálja, az az adott veszélyes anyag vagy keverék csomagolásán lévő címkézés. A címkék kötelező elemei (pl. név, gyártó, forgalmazó stb.) szintén rendelet szinten vannak szabályozva, amit mégis most ki szeretnék emelni, az a címkéken lévő különböző, de mégis egységes jelölések: a GHS piktogramok. Amennyiben a csomagoláson bárhol sarkára állított fehér alapú, piros szegéllyel rendelkező rombusz formát látunk, melyben valamilyen fekete piktogram található, akkor az az anyag vagy keverék veszélyesnek minősül. A GHS piktogramokból összesen 9 különböző fajta van, és a CLP rendeletnek köszönhetően a korábbi narancs-fekete jelöléseket leváltva, 2015-től már csak ezeket a jelöléseket lehet alkalmazni a veszélyes anyagok, keverékek csomagolásán.

Ezek a jelölések valamilyen fő veszélyességi kategóriára hívják fel a figyelmet. Míg a rákkeltő, vagy mutagén tulajdonsággal rendelkező veszélyes anyagok, keverékek a belülről szétrobbanó ember formával vannak jelölve, addig a tűzveszélyes anyagok jelölésére a lángocska szimbólum szolgál. A környezetre veszélyes tulajdonság az elpusztult halat és kiszáradt fát tartalmazó jelöléssel, a robbanásveszélyes anyag, keverék a szétrobbanó részecskével van jelölve. Fontos, hogy egy veszélyes anyag, illetve keverék csomagolásán egyszerre több ilyen szimbólum is lehet, nyilván ez az adott veszélyes anyag, keverék veszélyt jelentő tulajdonságaitól függ. Az is előfordulhat, hogy egy veszélyes anyag vagy keverék veszélyt jelentő tulajdonsága nem elhanyagolható, de mégis olyan csekély, hogy annak ellenére, hogy veszélyesnek minősül, nincs ilyen szimbólummal jelölve. Ez természetesen inkább ritkábban fordul elő, de a kapcsolódó rendelet erre lehetőséget ad, amivel adott esetben élnek is a termék gyártói.

Biztonsági adatlapok

Még egy témát szeretnék megemlíteni, mielőtt konkrétan megnéznénk a veszélyes anyagokkal, keverékekkel végzet tevékenység követelményeit, ez pedig nem más, mint a biztonsági adatlap. A biztonsági adatlapok olyan dokumentációk, mely az adott gyártó által gyártott veszélyes anyaghoz, keverékhez kapcsolódóan tartalmazzák a legfontosabb tulajdonságokat és biztonsági intézkedéseket. Ha a csomagoláson szereplő címke alapján nem tudtunk megbizonyosodni, hogy az adott anyag vagy keverék veszélyesnek minősül-e, akkor ebben a biztonsági adatlap egyértelműen segítségünkre lehet.

A biztonsági adatlapok egységes szerkezetűek, 16 pontból állnak. Többek között tartalmazzák a veszélyek azonosítását, az anyag-, illetve keverék összetételt, valamint a fizikai és kémiai tulajdonságokat is. Ezen kívül információt találunk még a szállításról, illetve a környezetbe való kikerülés, valamint az emberrel való különböző módú érintkezés esetén szükséges intézkedésekről is. Tartalmazzák még a használathoz szükséges egyéni védőeszköz követelményeket, valamint a munkahelyi levegőminőséggel kapcsolatos mérési információkat, határértékeket is.

Veszélyes anyagokkal, keverékekkel végzett tevékenység követelményei

Eddig csak olyan általános ismeretekről, bevezető témákról olvashattunk, melyekről úgy gondoltam, hogy a tevékenység végzéséhez kapcsolódó követelmények megértéséhez elengedhetetlenek. A továbbiakban a teljesség igénye nélkül, több olyan fő témát emelek ki, mellyel kapcsolatos előírásokat egy munkáltatónak be kell tartania, tartania. Fontos, hogy minden tevékenységre konkrétan kell megállapítani a követelményeket, és azoknak megfelelően kell egyénileg a szükséges intézkedéseket megtenni.

Tevékenység bejelentése

A veszélyes anyagokkal, keverékekkel végzett tevékenységet a tevékenység megkezdésével egyidejűleg a területileg illetékes Vármegyei Kormányhivatalnak kell bejelenteni online, az NNK (Nemzeti Népegészségügyi Központ, korábban ÁNTSZ) által üzemeltetett Kémiai Biztonsági Szakrendszeren keresztül. Fontos, hogy csak olyan veszélyes anyagokkal és keverékekkel lehet tevékenységet végezni, amelyek már szintén be vannak jelentve, törzskönyveztetve vannak.

Tevékenység bejelentési felület

Ahogy a bejelentő felületről hozott képernyőfotón is látjuk, a tevékenység alatt nem csak a konkrét műveleteket értjük, mely során egy adott veszélyes anyagokat vagy keveréket használunk, munkát végzünk (felhasználás), hanem már tevékenységnek minősül a tárolás, raktározás, anyagmozgatás mellett akár a csomagolás és az értékesítés is. Ennek fényében, pl. egy irodában tárolt pár darab veszélyes anyagok, keveréket is (klasszikus példa a Domestos, CIF súrolókrém stb.) be kell jelenteni, de ugyan ez a bejelentési kötelezettség vonatkozik egy olyan forgalmazóra, aki veszélyes anyagokat, keverékeket árul, forgalmaz.

A bejelentést telephelyenként kell megtenni (tehát nem elegendő mondjuk egy központi telephelyre, székházra elvégezni), maga a bejelentés egységesen – a bejelentett vegyi anyagok és keverékek számától függetlenül – 7 800 Ft-os díjfizetési kötelezettséggel jár. A bejelentést változás esetén meg kell ismételni. Amennyiben a bejelentés elmarad, vagy nem megfelelően lett elvégezve, illetve nem teljeskörű, akkor az illetékes hatóság 100 000 Ft-tól 1 000 000 Ft-ig terjedő kémiai terhelési bírság kiszabására jogosult.

Biztonsági adatlappal való rendelkezés

A kémiai törvény rendelkezése alapján, a veszélyes anyaggal, keverékkel végzett tevékenység csak az azokra vonatkozó biztonsági adatlapok rendelkezésre állása esetén kezdhető meg. Tehát a biztonsági adatlapok megléte már a tevékenység bejelentéséhez is szükségesek. 2021-ben a kémiai törvényben történt egy olyan változás, egyfajta könnyítés, hogy a lakossági felhasználásra forgalomba hozott veszélyes anyagokkal vagy veszélyes keverékekkel a veszélyes anyagokhoz vagy veszélyes keverékhez mellékelt, a biztonságos felhasználást lehetővé tevő használati utasítás birtokában is megkezdhető a tevékenység. Ettől függetlenül személy szerint azt javaslom, hogy rendelkezzünk ezen anyagokra, keverékekre vonatkozó biztonsági adatlapokkal is, az alábbi két okra hivatkozva:

• Sok esetben még az ellenőrző hatóság sem ismeri ezt a kivételt, illetve ha ismeri is, akkor külön köröket kell futni azzal kapcsolatban, hogy az adott veszélyes anyag vagy keverék valóban lakossági felhasználásra lett forgalomba hozva.
• Ha már így is, úgy is kell az adott veszélyes anyag vagy keverék, biztonságos felhasználást lehetővé tévő használati utasításával rendelkezni (ami megint sok esetben egy talány, hogy mi is pontosan), már egyszerűbb a biztonsági adatlapot beszerezni, ami az elmúlt években megszokottá vált.

Fontos megjegyezni, hogy 2023. január 1. után már csak a REACH rendelet kapcsolódó mellékletét módosító (EU) 2020/878 rendeletnek megfelelően elkészített vagy felülvizsgált biztonsági adatlap az elfogadható.

A biztonsági adatlapokkal kapcsolatban nincs előírás, hogy azokkal milyen formában kell rendelkezni. Nem előírás a kinyomtatott verzió, de sokan azt szeretik ha fizikális formában, konkrétan a felhasználás vagy tárolás helyén van kifüggesztve. Általános gyakorlatként érvényesül az is, hogy a konkrét biztonsági adatlapok egy helyen vannak rendszerezve – vagy nyomtatott vagy digitális formában – és a felhasználás, tárolás helyén pedig egy rövid, lényegretörő, a biztonsági adatlap alapján készült, az adott veszélyes anyag vagy keverék tulajdonságait, illetve a kapcsolódó figyelmeztetéseket és biztonsági intézkedéseket tartalmazó kivonatokat készítenek. Egy a biztos, és kötelező, hogy a biztonsági adatlapokkal valamilyen formában rendelkezni kell, és az azzal azonosítható veszélyes anyagokról és veszélyes keverékekről a munkáltatónak nyilvántartást kell vezetnie. 

Kockázatértékelés

A munkavédelmi kockázatértékelés egy munkáltató életében a munkavédelem alapjának kell számítson. Innen indul, és jobb esetben ide is fut vissza minden olyan intézkedés, amely az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítja. A kockázatértékelés során többek között a tevékenység okozta kockázatokat is figyelembe kell venni, így veszélyes anyagok és keverékek használata során kémiai kockázatértékelést kell elvégezni. Ezen kockázatértékelés – mely képezheti a fő, egységes kockázatértékelés részét, illetve külön dokumentációként is megállja a helyét – elvégzése is munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi szaktevékenységnek minősül, így mindenképp szakember közreműködését kell igénybe venni.

Veszélyes keverék kockázatértékelése

A kémiai kockázatértékelés akkor van helyesen elvégezve, ha nem csak általánosan, összesítve vizsgálja meg a veszélyes anyagok és keverékek okozta kockázatokat, hanem az azok által okozott kockázatok minden, a tevékenység során felmerülő veszélyes anyagra és keverékre fel vannak mérve, és annak megfelelően vannak a kockázatkezelő intézkedések meghatározva. Alap esetben a kémiai kockázatértékelést  három évente kell elvégezni, illetve ha új veszélyes anyagot, keverékkel kezdünk el tevékenységet végezni, vagy ha a tevékenység végzése során használatos technológiában változás történik. A lényeg az, hogy mindig a valós állapotot tükrözzék a felmért kockázatok, valamint az azok csökkentésére meghozott intézkedések.

Munkakörnyezeti levegő mérések

A veszélyes anyagok, keverékek használatából, illetve speciális technológiákból adódóan a munkavégzés során légszennyező anyagok, többnyire gőzök, gázok, aeroszolok, egyéb részecskék szabadulnak/szabadulhatnak fel, melyek rövidebb és hosszabb távon történő belégzés során károsíthatják az emberi szervezetet. Ezen tényezők monitorozására szükségesek a munkakörnyezeti légszennyezettség vizsgálatok, mely során a munkavállalók légzési zónájából vesznek mintát, majd azokat kielemezve megállapítják a munkakörnyezeti levegő szennyezettségének mértékét, melynek megfelelően  megelőző és minimalizáló intézkedések megtétele lehet indokolt. A vizsgálatokat akkreditált eszközzel, erre jogosítvánnyal rendelkező szakemberek végezhetik el, valamint a mintákat is csak akkreditált laboratóriumokban vizsgálhatják. A mérések szükségességét – bizonyos esetek kivételével – szintén a kockázatértékelésben kell meghatározni, de vannak olyan tevékenységek, mely során végrehajtásuk kötelező. Ha a kockázatértékelés arra az eredményre jut, hogy műszeresen kell vizsgálni a munkakörnyezeti levegőt, akkor azt alapvetően a kockázatértékeléssel egyidőben, valamint indokolt esetben (pl. ha a felhasznált veszélyes anyag vagy keverék okozta kockázat mértéke megköveteli, illetve új veszélyes anyag vagy keverék kerül felhasználásra, valamint ha a technológiában változás történik) kell megtenni. 

Előfordulhat, hogy bizonyos esetekben olyan ritkán, vagy olyan kis mennyiségben kerül a határértékkel rendelkező veszélyes anyag vagy keverék felhasználásra, hogy a munkakörnyezeti mérések kivitelezése nem lehetséges, vagy azok nem feltétlen a valós állapotot tükröznék. Ilyen esetben – a munkavédelmi hatóság tájékoztatása alapján – akkor lehet eltekinteni az expozíció mérésétől, ha a légtér-koncentráció becslés eredménye alapján egyértelműen megállapítható, hogy:

• az expozíció várható mértéke sokkal kisebb, mint a munkahelyi levegőben megengedett határérték, és
• a kockázat mértéke („becsült nagysága”) – figyelembe véve a kockázat jellegét, az expozíció gyakoriságát és idejét is – olyan szintű, amely nem veszélyeztetheti a munkavállalók egészségét vagy biztonságát.

Veszélyes keverék okozta expozíció becslés

Ilyen esetekben érdemes mindenképpen munkavédelmi szakemberrel egyeztetni a mérések kivitelezhetőségéről, illetve általa elvégeztetni a légtér-koncentráció becsléseket.

Expozíciós nyilvántartás

A veszélyes anyagokkal és keverékekkel végzett tevékenység több nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettséget is von maga után. Ebből az egyik az ún. expozíciós nyilvántartás, melyet a munkavállalók egészségének védelme, a veszélyes anyagok és keverékek által okozott foglalkozási megbetegedések megelőzése, és egy jövőben esetlegesen előforduló foglalkozási megbetegedés foglalkozási eredetének tisztázása érdekében kell elkészíteni és vezetni a munkáltatóknak. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:

• a munkavállalók nevét, születési helyét, idejét,
• az expozíciót okozó veszélyes anyag nevét,
• a határértékkel szabályozott veszélyes anyag esetén
  • a munkavállalók napi, heti és éves expozíciós idejét,
  • valamint az expozíciós koncentráció mért adatait anyagonként.

Rákkeltő anyaggal végzett tevékenység

Vannak olyan folyamatok, technológiák, melyek alkalmazása során elkerülhetetlen a rákkeltőként besorolt veszélyes anyagok vagy keverékek használata. Természetesen a nem rákkeltőnek minősített veszélyes anyagok és keverékek használata esetén is rendkívül fontos az előírások, a megelőző intézkedések, illetve a munkavégzési feltételek betartása, ugyanakkor ez a rákkeltővel végzett tevékenység esetén hatványozottan érvényes. Elsőnek azt érdemes tisztázni, hogy mi minősül rákkeltő anyagnak? 

A kérdés megválaszolására a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet lehet segítségünkre, mely alapján rákkeltőnek minősül:

• az az anyag, ami a már sokat emlegetett CLP rendelet alapján 1A. vagy 1B. kategóriájú rákkeltő anyagként van besorolva,
• az a keverék, amely egy vagy több rákkeltő anyagot tartalmaz, és ezen összetevő vagy összetevők koncentrációja alapján a keverék az 1A. vagy 1B. rákkeltő kategóriába tartozik,
• a bükkfa-, tölgyfa-, egyéb keményfaporok, illetve keményfaporokat tartalmazó faporok,
• különböző nehézipari, bányászati tevékenységek (a felsorolást a meghivatkozott rendelet 2. sz. melléklete tartalmazza).

Rákkeltő anyagok esetében megkülönböztetünk 1A., 1B. és 2. kategóriát, melyekbe való besorolást az adott veszélyes anyag vagy keverék osztályba sorolása során kell megállapítani a gyártónak, forgalmazónak, az adott veszélyes anyag vagy keverék fizikai, kémiai és egyéb tulajdonságai alapján. De hogy is tudjuk eldönteni, hogy az adott veszélyes anyag vagy keverék melyik kategóriába tartozik? Erre van segítségünkre a biztonsági adatlap, melynek 2. szakasza tartalmazza az adott veszélyes anyagra vagy keverékre vonatkozó veszélyazonosításokat.

Ahogy a fenti példán is látható, egy bizonyos típusú gázolaj biztonsági adatlapjában igaz szerepel, hogy rákkeltő hatású, de az „csak” 2. kategória, így a meghivatkozott rendelet értelmében – mivel nem 1A., illetve 1B. kategóriájú – nem minősül rákkeltő anyagnak, keveréknek. Ezzel szemben a króm-trioxid – mely köztudottan rákkeltő hatású – biztonsági adatlapjának 2. szakaszában már a rákkeltő hatás 1A. kategóriaként van feltűntetve, így ez a mi szempontunkból már rákkeltő anyagnak minősül, amellyel végzett tevékenység további nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettséget von maga után. 

Ahogy a szemléltetett példából remélhetőleg látszik is, pontosan ezért (is) fontos, hogy a tevékenységünk során felhasznált veszélyes anyagok és keverékek naprakész biztonsági adatlapjaival rendelkezzünk. Kiemelem a naprakészséget, ugyanis előfordulhat, hogy egy adott veszélyes anyag vagy keverék korábban nem volt rákkeltőnek minősítve, de mondjuk egy jogszabályi határérték változás, vagy a tudomány aktuális állása szerint már igenis annak minősül. Vagy fordított eset is elképzelhető, hogy korábban rákkeltőnek volt minősítve, de már nem az. Ezekben az esetekben kockáztatjuk, hogy nem biztosítjuk megfelelően a munkavégzési feltételeket, vagy pont hogy túlszabályozzuk az ismeretek hiánya miatt.

Miután most tisztáztuk, mi is minősül rákkeltőnek, nézzük a legfőbb kötelezettségeket (a teljesség igénye nélkül):

• A rákkeltő anyaggal végzett tevékenységre, illetve magára a rákkeltő anyagokra szintén kockázatértékelést kell készíteni, de azt alapesetben a sima kémiai kockázatértékeléssel ellentétben nem három, hanem legalább kettő évente kell elvégezni. A kockázatbecslést meg kell ismételni minden olyan változás esetében, amely hatással lehet a munkavállalók rákkeltővel történő expozíciójára.
• A rákkeltő anyaggal foglalkoztatott munkavállalót írásban kell tájékoztatni erről a tényről. Ennek leggyakoribb formája a munkaköri leírásban, munkaszerződésben való közlés, vagy akár külön nyilatkozat formájában is kiadható.
• A rákkeltővel foglalkoztatott munkavállalók számát a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani. A rákkeltővel végzett tevékenység helyszínén más nem tartózkodhat, oda más be nem mehet, csak a felhatalmazott munkavállalók.
• A rákkeltővel foglalkoztatott munkavállalók számára túlóra, extra munkavégzés nem rendelhető el. Kötelező a rendszeres foglalkozás-egészségügyi vizsgálat, a biológiai monitorozás.

A munkáltatónak a rákkeltővel alkalmazott munkavállalókról nyilvántartást kell vezetnie – az expozíciós nyilvántartáshoz hasonlóan -, amely tartalmazza:

• A munkavállaló nevét, születési helyét, idejét,
• az expozíciót okozó rákkeltő nevét,
• a munkavállaló napi, heti és éves expozíciós idejét,
• az expozíciós koncentráció mért adatait anyagonként.

A nyilvántartás vezetése mellett a munkáltatónak adatszolgáltatási kötelezettsége is van, a területileg illetékes munkavédelmi hatóság felé. A rákkeltővel végzett tevékenységet, annak veszélyessége miatt, hatósági ellenőrzés lefolytatása, valamint egy jövőben esetlegesen bekövetkező fokozott expozíció vagy foglalkozási megbetegedés foglalkozási eredetének tisztázása érdekében minden év január 10-ig a munkavédelmi hatóság részére be kell jelenteni. Ennek formája kötött, a bejelentés megtételét érdemes gyakorlott szakemberre bízni.

Záró gondolat